A doni áttörés hőseiért ajánlotta fel Bedy Sándor plébános a szombat esti szentmise áldozatát a környei katolikus templomban. A mise után a templomkertben lévő Hősi Emlékműnél Szemeti Ferenc tiszteletes tartott megemlékezést, az esemény koszorúzással és a kegyeleti mécsesek elhelyezésével zárult.

A doni hősökért, halottaiért ajánlotta fel Bedy Sándor plébános a szombat esti szentmise áldozatát a környei katolikus templomban. A plébános az édesapja által átélteket is megosztotta a jelenlévőkkel. Mint mesélte, édesapja arcát már a bevetés első napján találat érte, s a szanitéceknek csak nagy erőfeszítések közepette sikerült kimenekíteni a frontfonalról. Itthon fél éves kórházi ápolás után állt lábra, s később gyakran felidézte a rettenetes emlékeket, a kórházi időszakot, amikor percenként hunytak el mellette a katonák.

Édes jó istenünk, segíts meg bennünket, a Don partján küzdő magyar honvédeket. Kérjük, adjál erőt testünknek, lelkünknek, hogy elviselhessük sok szenvedésünket. Szálljon a megsegítő áldásod hazánkra, segíts minket haza szép Magyarországra! – a mise után a templomkertben lévő Hősi Emlékműnél egy korabeli dokumentum alapján idézte fel Szemeti Ferenc tiszteletes, miként imádkoztak 1942 Karácsonyán a Don menti honvédek.

A fájdalmas múltidézést Vitéz Vasváry Frigyes vezérőrnagy naplórészletével folytatta, aki a visszavonuláskor a következőket jegyezte fel: a hadszíntérről való távozáskor fájó szívvel búcsúznunk kell azoktól, akik nem térhetnek haza többé. Ők velünk együtt harcolva a legdrágábbat adták, amit magyar adhat. Életüket áldozták fel a hazáért.

Az igazak emlékezete áldott. Legyen áldott! – zárta a megemlékezést Szemeti Ferenc a Példabeszédek könyve 10. fejezetének 7. versével, majd a környei önkormányzat nevében Beke László polgármester, dr. Árendás József önkormányzati képviselő, a német kisebbségi önkormányzat részéről Bogár Ferencné és Hamburgerné Tirhold Kármen helyezte el a Hősi Emlékműnél a kegyelet koszorúit, s gyújtották lángra a jelenlévők az emlékezés mécseseit.

Környe.hu