Cseke László (Ekecs Géza) március 24.-én 86 éves! Ezzel az 1997-es riporttal kívánunk neki hosszú egészséges és boldog életet! Köszönjük a sok-sok feledhetetlen percet, amelyet a rádió mellett töltöttünk fiatal korunkban. A Soproni Maroni Hotelben 1997-ben Apsitos István beszélgetett a Szabad Európa Rádió Teenager party, majd a Délutáni Randevú és a Forgószínpad műsorának volt vezetőjével.

Apsitos István: Hiányzik- e Önnek a Szabad Európa Rádió?

Cseke László: Hiányzik, természetesen, 40 év után, ha az ember valamit megszokott, megszeretett és szívesen csinált, az mindenképpen hiányzik.

AI: Hogyan lett Ön a Szabad Európa zenei műsorának vezetője, a rádiónál csak műsorvezetéssel foglalkozott, vagy egyéb feladatokat is kapott?

CSL: 1952 januárjában elkerültem Párizsból, ahová én 1949-ben gyalogoltam el, országhatárokon keresztül. Párizsban éltem, s dolgoztam. Deseffwy Gyula szervezte a Szabad Európa Rádió magyar adását,  aki a párizsból sugárzott esti magyar rövidhullámú adás főszerkesztője, onnan ismert, és közölte velem, hogy mint benjamint, akkor én 23-24 éves voltam, elhív a Szabad Európa rádióhoz, ahol a stáb idősebbekből állt, Máray Sándor, Gallicus, Reflektor, vagy Bálint gazda. Az ötvenes évek második felében úgy éreztük, hogy igény támadt a szórakoztató könnyű rock pop zene iránt, akkor született a rock & roll, aztán ugye jöttek a Beatles-ek, Rolling Stones stb., s én mint benjámin kaptam a megbízatást, hogy készítsek egy ilyen műsort. Az első ilyen volt a Teenager Party. Amikor a Szabad Európa Rádióhoz kerültem mint fiatalember, természetesen bedolgozó voltam különféle műsorokba, cikkeket írtam, fordítottam, sajtószemlét készítettem nyugati lapokból. Műsorvezető lettem először a Teenager Party műsorában az ötvenes évek végén, majd a hatvanas évek elején olvasva a levelekből a sikert, nyitottunk egy ablakot, minden délután 3 és 5 óra között, és ugye ez volt a nagy átütő siker amelynek másik neve a Délutáni Randevú. 1962-ben indult a Forgószínpad című műsor, én kreáltam a formáját, ott szintén szerkesztő voltam, és bedolgozó. Élő hangon csak akkor jelentkeztem, amikor kintről tudósítottam, a Cannes-i és Velencei filmfesztiválról vagy a San Remo-i dalfesztiválról is. A Forgószínpad részére küldtem telefonvonalon tudósításokat. Szerkesztettem hosszú éveken át a Levelesláda műsorát, ahol nem zenei kérdésekre válaszoltam, hanem más egyéb, a rádióval, vagy a világpolitikával kapcsolatban. Egyébként az egyik legkedvesebb műsorom volt a filmkrónika, minden héten 30 perc, fesztiválok anyagából, új filmeket ismertettem, ami nem kritika volt, hanem láttatni próbáltam egy – egy filmet, ami Magyarországra nem jutott el, vagy csak sokkal később.

Az előbbi privát beszélgetésünkkor említette, hogy nem meri feltenni úgy a kérdést, ahogy az elterjedt Magyarországon, vagyis, hogy Cseke László egy kém volt… Hát bizony ez egy szamárság. Mit kémkedtem volna? Münchenben kémkedtem, hogy pl. Kádár elvtárs most miről beszél? S egyáltalán, amit mi információt kaptunk, azt bemondtuk. Mi a nagy nyugati távirati irodák anyagát dolgoztuk fel, tehát itt szó sem lehetett kémről. Természetesen az akkori Népszabadság többször is támadott, hogy CIA ügynök vagyok, s néha ki is húztam magam, hogy ezek engem túlértékelnek… Mi híreket adtunk és analizáltunk, ennek voltak nálunk specialistái, akik figyelmesen átolvasták a Népszabadságtól kezdve a Statisztikai szemléig, közlönyig mindent, s abból kielemezték a tényleges anyagot.

AI.: Tudatában volt –e, hogy mekkora missziót teljesített azokban az időkben?

CSL.: Nem, s miután negyven év után visszajöhettem Magyarországra, rendkívül meglepett az élő visszhang. Mi annak idején nagyon sok levelet kaptunk, én személy szerint is mint Cseke László, a Szabad Európa Rádió Müncheni postafiókjára, hogy milyen lemezkéréseket teljesítsek,  nem  tudtuk elképzelni, egyikünk sem, hogy ilyen mély hatást gyakorolt a hallgatókra a Szabad Európa Rádió, nem csak a szórakoztató zene, hanem politikai vonatkozásban is, például a Forgószínpad esetén. 

AI.: Lát – e lehetőséget a Szabad Európa Rádió felélesztésére Magyarországon, esetleg a régi műsorvezetőkkel és hírolvasókkal?

CSL.:  Nem, nem, nem… Mert kivel csináljunk egy úgynevezett Szabad Európa Rádiót, amire a 35 – 45 éven felüliek szívesen és boldogan emlékeznek. Nálunk a 80 –as évek elejétől nagyjából kicserélődött a gárda, teljesen más embertípus, fiatal korosztály jött, akik frissen diszidáltak Magyarországról, és már nagyon sokan a régiek közül már elhunytak, s nem tudom, hogy a régi hang illdomos lenne – e? Van egy nagy nosztalgia, tudom mindenki mondja, hogy kellene a Szabad Európa Rádió, de hogyan és mint? Egy a furcsa, hogy Münchenben a Szabad Európa Rádió valamennyi részlege közül a magyar műsorrend és a műsortálalás volt a legjobb, ezt az amerikaiak írásba is adták. Csak a magyar és az afgán adás szűnt meg 1993 őszén, tovább ment a csehszlovák, a román, bolgár, és a lengyel adás. A Csehszlovák adást Prágából adják, mert Vaclav Havel Csehszlovák elnök évi jelképes 1 dollárért az amerikaiak rendelkezésére bocsátotta a Csehszlovák parlament épületét. Ugye kettészakadt a két országrész, most onnan működik a SZER adása. Münchenből átköltözött a többi részleg, csak a magyar és az afgán nem.

AI.: A Teenager Party műsorában leadott felvételek közül melyik volt a kedvence, s találkozott –e kedvenc előadóival személyesen?

CSL.: Igen, többször jártam kint Amerikában, csináltam interjút, s ha Münchenbe jöttek híres együttesek, természetesen Beatlessel, Rolling Stonessal, sosem felejtem el: John Lennon angolul idézett egy József Attila verset interjúmban. Ezek a szalagok részben megvannak lakásom pincéjében. Louis Armstronggal is készítettem riportot, vagy Elvis Presley-vel… Kikapcsolom a mikrofont, befejezem az interjút, s Elvis megkérdezte: “Hol van Magyarország?”  

AI.: Melyik volt a kedvenc jeligéje a műsorban? Nekem személy szerint a legjobban tetszett “az őszbe csavarodott csősz becsavarodott” tartalmú jelige.

CSL.: Nálam a pálmát két jelige vitte el, a “farmotoros giliszta” és a “szegény atomtudós nehézvízzel főz”, de a könyvemben több száz ilyen jó hangzású jelige van.

AI.: Sokszor a SZER előbb sugározta a magyar slágereket, mint a hazai adók. Hogyan jutottak hozzá hamarabb ezekhez a felvételekhez?

CSL.: Ez még ma is egy kicsit titokzatos valami, én privát, nem mint rádiós, kiváló kapcsolatban voltam akkori rock – pop zenészekkel, egyszer majdnem botrány lett, mert az Omega együttesből a Benkő Laci egy hétvégén autóval megérkezett Münchenbe, s hozta magával az új nagylemezüket. Délben beszélgettünk, ebédeltünk, s délután háromkor már prezentáltam. Komjáthy Gyuri csak 10 nappal később, mivel a Kossuth rádióban nagyobb volt az átfutás mint nálunk. Szerencsére nem lett belőle baj. 

AI.: Az emlékezetes Illés együttes riport után a zenekart eltiltották a hazai szerepléstől. Hogyan is volt ez? Ők akartak szerepelni, vagy Ön bírta szóra Őket?

CSL.: Egy dolgot hangsúlyozok, hogy Magyarországról, magyar útlevéllel kijött emberrel, legyen az zenész, filmrendező, színész vagy turista és oda készül vissza Magyarországra, soha nem csináltam interjút. Ez a bizonyos eset a 60 -as évek derekán volt,  Illésék elmentek Angliába, és ott a Bródy és Szörényi Levente vállalta, hogy a BBC magyar adásának adnak interjút. Ebben az interjúban keserűen elpanaszolták, hogy lám lám Londonban mennyi ilyen Rock – Pop klub van, s a másik az, hogy a személyi igazolványukban nem az volt beírva, hogy zenész, hanem valami más, s ezért a rendőrök munkakerülésért elvben bármikor letartóztathatták volna Őket. A BBC sajnos, ez ostobaság volt, az interjút sugározta,  otthon leírták, s már tárt karokkal várták az Illéséket, hogy megbüntetik Őket. Szomorú az, hogy fennmaradt ez a kommunista propaganda -legenda, hogy a szabadeurópás Cseke csinálta az interjút. Nem. Londonban a BBC. A lényeg az, hogy van ezzel kapcsolatban egy fantasztikus élményem. Persze Illésék visszafelé megálltak itt Münchenben, együtt voltunk, s mindig az volt, ha ismerősök jöttek mentek Magyarország és München között, akkor mindig adtam pénzt, hogy vigyék el édesanyámnak, Mary néninek. Illés Lajosnak adtam 100 márkát, ez akkor nagyobb pénz volt mint most, hogy vigye el a Batthyányi utcába. Miután otthon megtudták, hogy botrány volt, meg voltak győződve róla, hogy figyelik Őket, letiltották őket, a Kossuth Rádió nem adta a számaikat csak a vidéki rádióadók, s a fellépéseket is betiltották, Lajos nem mert elmenni a Batthyányi utcába a szabadeurópás Cseke anyjához. Két év múlva visszaküldte nekem gyűrött formájában a 100 márkás kék színű bankjegyet. Ennél szebb élményem emberrel kapcsolatban még nem volt. A lényeg az, hogy nekem mint szabadeurópásnak jó volt, hogy Őket letiltották. Hát nyomtam az Illés számokat éjjel - nappal!

AI.:  Szinte észrevétlenül tűnt el a Szabad Európa rádió az éterből, a rendszerváltáson kívül volt – e más oka?

CSL.: Ez egy nagyon szövevényes dolog, én abban a helyzetben voltam, hogy miután negyven év után visszajöhettem Magyarországra 1989 júniusában, Bush akkori amerikai elnök látogatásáról tudósíthattam. A vezetőség engem bízott meg azzal, hogy Budapesten létesítsek irodát és stúdiót. A Szabad Európa Rádióból az első egység és hely kétségtelenül Budapest volt, a stúdiónk a Bajcsi Zsilinszky úton létesült. Onnan is részben a hazai tudósítók közvetítettek műsort, és elkezdtük a tárgyalást, hogy kapunk frekvenciát. Itthon élő ember jobban tudja, hogy milyen zűrös volt az egész médiatörvény, még mindég nyitott kérdés itt Magyarországon, a lengyeleknél, a csehszlovákoknál még a románoknál is könnyebb volt, mert a csehek odaadták nekünk azokat az adótornyokat, amivel annak idején éppen a Szabad Európát zavarták. Romániában, Bukarest is adott frekvenciát. Több ilyen tárgyaláson részt vettem, ez kicsit történelem, ez majd a következő könyvem része lesz. Lényeg az hogy nem kaptunk frekvenciát, s akkor már nem lehetett rövidhullámon recsegve – ropogva rádiózni.

AI.: Mi a véleménye a mai zenei stílusokról?

CSL.: A Teenager Party mint olyan a Szabad Európa hullámhosszán a 80 – as évek derekán szűnt meg, akkor még volt egy ideig Délutáni Randevú címmel kívánságműsor, aztán jelentkezett ez az új zene, a rap, techno, ez már nekem nem mond semmit. Nagyon tisztelem azokat a fiatalokat, akik 14 – 15 éves korukban diszkóban élvezik ezt a zenét, amely tőlem igen távol áll. Egyébként most itt a Rádió Sopronban, a kívánságműsorban még ismerkedek ezekkel a zenékkel…

AI.: Szívesen hallgattuk a Danubiusban a vasárnapi Teenager Party műsorában. Sajnos megszűnt. Miért hagyták abba?

CS.L.: Nem tudom. Erre választ nem kaptam, én május elején kaptam egy hivatalos ajánlott levelet müncheni címemre, valódi nevemre Ekecs Géza névre, hogy az előzetes megállapodás értelmében született szerződést harminc napon belül felmondják, aláírás, semmi indok nem volt, s május végén ment le az utolsó Teenager Party a Danubiusban majdnem két éves működés után. 

AI.: Hogyan telnek napjai, ma mivel foglalkozik, meglepi – e a hallgatókat egy újabb esetleg különleges lemezzel? 

CSL.: Készül a második CD, ugye az első már megjelent, a kiadó már sürgette, nagyon nehéz, mint ahogy hallom beszerezni a nemzetközi jogot a másod - vagy harmadközlésre is a 60-as 70-es évek zenéihez. Hogy telnek a napjaim? Rendkívül gyorsan, pláne amikor a Danubius volt, az egy kicsit stressz volt. Minden második héten utaztam Münchenből Budapestre, nyolc óra vonat, megérkeztem este, a szállodából átrohanni a Bródy Sándor utcába, fölvettünk kétszer két órát, körülbelül éjfél felé végeztünk, utána vissza a szállodába, s másnap délben már indultam is vissza Münchenbe. Ez néha egy hónapban háromszor is megtörtént. Most egy fix helyem van, minden hónap végén Rádió Sopron, (94,1 MHz) ahová a rádió tulajdonosa annak idején visszacsempészett. Budapestről hozott le autóval, megmutatta a várost, életemben akkor jártam először Sopronban, bevitt egy stúdióba, ahol nosztalgiám támadt mert kicsiben olyan volt mint a Szabad Európa Rádiónál a 16 - os stúdió. Ott is magam csináltam mindent, kevertem, kapcsoltam, zenét szerkesztettem. Azóta itt vagyok, és nagyon szívesen csinálom. Időközben írtam egy könyvet, nem unatkozom. Isten bizony nem unatkozom.

(A riport 1997 júliusában készült, ezután Cseke László a Sláger rádió vasárnapi kívánságműsorát vezeti Komjáthy György társaságában. Sajnos már ez is megszűnt.) 

A riport MP3 formátumban, a Tatabányai Anzix szerkesztőségétől igényelhető!
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

Apsitos István - Tatabányai Anzix 2013