A pizza ma általánosan elterjedt, világszerte kedvelt étel, a közhit szerint olasz eredetű tésztaféle. A pizza eredete egészen a kőkorig nyúlik vissza. Tíz-tizenkétezer évvel ezelőtt még csak kovász nélküli lepénykenyeret készítettek, a kézzel, lapos kövek között őrölt gabonalisztből víz hozzáadásával kevert pépet laposra dolgozták - hogy könnyen átsüljön -, és felforrósított kövön sütötték meg. Az így készült lepénykenyér persze nem volt lágy, szivacsos és rugalmas, de legalább könnyen emészthető és tápláló volt.

Ez a kenyérkészítési módszer sokáig fennmaradt, és az ókorban is csak annyit változott, hogy a városokban lakók már agyagból tapasztott, illetve kőből rakott kemencékben sütötték a lepénykenyeret, majd később a pizzát. Igy készítették kenyerüket a babiloniak, az egyiptomiak bár ők már kovásszal is készítettek kenyeret és péksüteményeket is, a zsidók, majd a letűnt nagy kultúrák helyébe települt arab népek is, sőt, ez a kenyérkészítési eljárás máig létezik a Közel-Kelet népeinél.

Az ókori görögök, az etruszkok és a rómaiak viszont már olívaolajat és fűszereket is használtak a kenyerük, később a pizza ízesítéséhez, és valószínűleg tőlük eredeztethető a mai pizza. Egy legenda szerint 1889-ben egy olasz pék, Raffaele Esposito azzal kedveskedett a királyi párnak, hogy piros paradicsommal, fehér mozzarella sajttal és zöld bazsalikommal díszített, nemzeti színű lepénykenyeret készített számukra. A királyi pár pedig megkedvelte az ínycsiklandó ételt, s általuk vált közkedveltté az egész országban, majd kapta a pizza nevet. Hihetünk-e a legendának vagy sem, elég az hozzá, hogy a 20. század elején a nyomor, majd a harmincas évektől kezdve a fasizmus elől menekülő több millió olasz bevándorló révén az Egyesült Államok nagyvárosaiban, mindenekelőtt New Yorkban és Chicagóban, a pizza közkedveltté vált az, igaz itt már kelt tésztából készült. Ehhez járult még hozzá, hogy a második világháborúban az olasz frontot megjárt amerikai katonák is megismerték a pizzát, és hazatérve tovább népszerűsítették.

Az Amerika szerte gomba módra szaporodó pizzériák mintájára az ötvenes évektől kezdve Európa nyugati államaiban is elterjedtek az ilyen vendéglátóhelyek, és mára már se szeri, se száma a világban a pizzaételekre szakosodott éttermeknek és a házhoz szállítást is vállaló konyhaüzemeknek. Vállaljuk a kijelentést: a pizza ma már néptáplálék. Martin Maiden, a román nyelvek professzora - Trinity College, Oxford Egyetem - szerint a pizza szó germán eredetű. Úgy véli, a longobárd nyelvből az ófelnémetbe származott bizzo vagy pizza - falat, harapás - szó került át az itáliai nyelvhasználatba. Az. itáliai városállamok uralkodóik révén jelentős kapcsolatban álltak a németalföldi - holland, dán - fejedelemségekkel. Más vélekedések szerint a pizza szó kapcsolatban áll a délkelet-európai görög pitta vagy pelta szavakkal, amelyek kövön sült lepénykenyeret jelentenek.

Megint mások a latin picea eltorzult alakját vélik felismerni a pizza szóban. Szerintük a picea a hamura és a parázsra utal, amelyen a lepénykenyeret sütötték.

Végül a pizzicare olasz szóra is gyanakodnak, mivel ez pengetést, ujjakkal való tépést, szakítást jelent, márpedig a pizza tésztáját így készítik.

Hogy mi az igazság, arra lehet, sosem derül fény, bár a nyelvészet és a történelem tudománya még szolgálhat újabb meglepetésekkel. Mindenesetre, a lepénykenyérrel kapcsolatban álljon itt néhány feljegyzett történelmi tény.

A perzsa birodalom fénykorában Dárius (Dareiosz, i. e. 521-486) hosszú meneteléshez szokott seregében általános szokás volt, hogy a harcosok kerek bronzpajzsukon sütötték meg lapos kenyerüket, amit sajttal és datolyával megrakva fogyasztottak. Az idősebbik Cato (Marcus Portius Cato, i. e. 234-149), aki első ízben írta le Róma történetét, említést tesz egy lapos, kerek tésztáról, amit "kövön sütöttek és olívaolajjal, mézzel és fűszerekkel ízesítettek".

A Vezúv kitörése (i. e. 79. augusztus 24.) következtében vulkáni hamu alá temetődött Pompeji feltárása során előkerült leletek arról tanúskodnak, hogy itt és a közeli Neapolisban - később Nápoly - elterjedten fogyasztottak egy lapos, kerek kenyérfélét. A Nápolyi Nemzeti Múzeumban látható egy Pompejiből származó szobor, amelyet I. pizzaiolo - A pizzakészítő - néven mutatnak be.

Az Aeneas szerzője, Vergilius (i. e. 70-19.) írja, hogy " ... a hősök egy árnyas fa alatt állították fel asztalukat, melyet lisztből sült, s az erdő gyümölcseivel megrakott kenyérrel borítottak el. A hadvezérek jóllaktak a hússal és gyümölccsel telt kenyerekből ... "

Marcus Gavius Apicius (i. e. kb. 25 - i. sz. :25.) "De re coquinaria" - A szakácsművészetről - c. könyvében, a receptek között szerepel egy homorú alakú, a pajzson sütés emléke cipó, csirkehússal, fenyőmaggal, sajttal, fokhagymával, mentával, borssal és olajjal ízesítve. Érdekes a tálalási mód, ahogyan Apicius ajánlja: "insuper nive et inferes" - azaz hűtsd le hóban, és szolgáld fel!

A 16. század elején, az Újvilágból került Európába a paradicsom. Szép gyümölcse miatt, melyet eleinte mérgezőnek tartottak, díszkertekbe ültették. Később a nápolyi szegények a már kelt tésztából készült kenyerükre rakták, megalkotva ezzel az első pizzát. Olívaolajat, szalonnát, sajtot és zöldfűszereket használtak az ízesítésére. Abban az időben Cerrigloi kocsmája volt a spanyol katonák kedvenc találkozóhelye, és ők nagyon megkedvelték a ház specialitását, a pizzát.

A 17. században a Nápolyba látogatók közül sokan bemerészkedtek a szegénynegyedbe, és ott megkóstolták a pizzaiolok, pizzakészítők specialitását.

Lassan terjedni kezdett a pizza híre ...

A 18. században Habsburg Mária Karolina (1752-1814), IV. Ferdinánd (1751-1821) nápolyi király felesége "speciális" kemencét építtetett a capodimontei nyári palotába, hogy maguknak és vendégeiknek pizzát süttessen.

1889-ben I. Umberto (1844-1900), Itália királya és felesége, Szavolyai Margit (1851-1926) Nápolyban töltött szabadságuk idején magukhoz kérették a legnépszerűbb pizzaiolót, pizzakészítőt, Raffaele Espositót, hogy megkóstolják az ő pizza specialitását. Esposito három különböző pizzával kedveskedett a királyi párnak, az egyiket szalonnával, sajttal és bazsalikommal, a másikat fokhagymával, olívaolajjal és paradicsommal, a harmadikat mozzarellával, bazsalikommal és paradicsommal ízesítette-díszítette. A királyné levélben fejezte ki elragadtatását: "Biztosíthatom, hogy az On által készített háromféle pizza nagyon ízletes volt, különösen az utolsó", írta a szakácsnak. Esposito erre a harmadik féle pizzáját a királynőnek ajánlotta, és Pizza Margherita névre keresztelte.

Így lett ez a pizza minden mai pizza "prototípusa", és lett Nápoly ismertté,mint a "Pizza fővárosa".

A 19. század végén a pizzát Nápolyban már reggeliként, ebédként és vacsoraként szolgáló ételnek árusították. A kemencében sütött nagy, kerek, gombával és szardellával megrakott tésztát a város utcáin járkáló mozgóárusok a fejükön hordott hatalmas tálcáról kínálták, és abból vágtak a vevőknek.

A pizza egyre népszerűbbé lett, és hamarosan már a megrendelők kívánságai szerint ízesítették. Aztán megjelentek a szabadtéri pizzériák is, amelyek falatozó-, ivó- és találkahelyként gyorsan népszerűvé váltak.

Ugyanebben az időben, az olasz bevándorlók révén Amerikában is megjelentek a mozgóárusok. Fejükön a hatalmas, faszénparázstól megfeketedett réztálcával sétáltak fel és alá Chicagóban, a Taylor Streeten, és hangos szóval kínálták a két centbe kerülő pizza-falatokat. A hordóban tüzelő utcai pizzériák tulajdonosai a hordók oldalába vésették nevüket mint védjegyet.

Genaro Lombardo jegyeztette be az első, egyesült államokbeli pizzériát New Yorkban, a Spring Street 53-1/2. szám alatt, 1905-ben. Lombardót ma mint a "Pizza Keresztapja" tartják számon Amerikában. 1930-ban asztalokkal és székekkel bővítette pizzériáját, és spagettivel növelte kínálatát.

Innen, az Egyesült Allamokból indult el később a pizza világhódító útjára, miután a második világháborúban az olasz fronton harcoló amerikai katonák megismerkedtek a pizzával, hírét szertevitték az országban. Ehhez járult hozzá, hogy az Amerikában híressé vált olasz származású sztárok, Frank Sinatra énekes, Jimmy Durante futball-csillag, Joe DiMaggio baseball-sztár és mások, még népszerűbbé tették. Amikor aztán Dean Martin, a híres énekes egyik dalában arról énekelt, hogy: "...szemeid a holdfényben, mint óriási pizza ragyognak, ez maga a szerelem ..." - nos, Amerika, és nyomán a világ, ettől végleg pizzaevővé vált.

1957-ben jelent meg a fagyasztott pizza, első forgalmazója a Celentano Brothers volt, innentől kezdve bárki a világon könnyen és gyorsan elkészítheti a maga kedvencét. Kedves olvasóink! Ha olvasás közben megéheztek, hívják fel a tatabányai Pomodoro Pizzériát vagy látogassanak el éttermükbe! 

Fotók: Tatabányai Anzix / Video: YouTube.com / Szöveg: pizzadicasa.hu