1925 szeptemberében elkészült a Telefonhírmondó helyiségeiben berendezett rádióstúdió a Rákóczi út 22. 4. emeletén. Szeptember 25-én közvetítették az első próbahangversenyt. Azóta szól a rádió, s hogy miről és hogyan, az a témája ezen a héten a Tér-idő négyrészes sorozatának. Történelem a rádión keresztül, azaz korabeli hangdokumentumok arról például, hogy milyen volt egy helyszíni közvetítés 1948. március 15-én, hogyan tudósítottak egy természeti katasztrófáról, vagy közlekedési szerencsétlenségről.

1925. december 1-jén szólalt meg a Rádió első hivatalos adása, de akkorra már 32 éves tapasztalata volt a műsorszolgáltatás területén, hiszen a Telefonhírmondó 1893-tól – a világon elsőként – közvetített műsort a nagyközönségnek. A századfordulóra ennek a kereskedelmi vállalkozásnak már 7600 előfizetője lett. A rádiószolgáltatás koncesszióját is a Telefonhírmondó nyerte el. Elkezdődtek a kísérleti adások, majd 1925. december első napján elindult az első adás.

A műsorban korabeli hangdokumentumok idéztek olyan történelmi pillanatokat, mint Magyarország belépése a második világháborúba, a köztársaság kikiáltása, Rajk László, Pálffy György, Szőnyi Tibor, Szalai András újratemetésének közvetítése a Kerepesi temetőben.


A Rádió elődje, a Telefonhírmondó 1893 februárjában indult műsorszolgáltatásán több száz munkatárs dolgozott. Délelőtt híreket, lapszemlét, tőzsdei információt közvetítettek, és ezeket a nap folyamán megismételték. Este nyolctól azonban élő helyszíni közvetítések voltak: hangversenyek, operák, operettek, híres zenés szórakozóhelyeken fellépett zenekarok koncertjei. A Rádió elindulásával aztán a választék bővült, hiszen akkor már párizsi, londoni, berlini közvetítéseket is meg lehetett hallgatni.

A sorozat második részében Lánczi Ágnes többek között olyan emlékezetes helyszíni közvetítések hangdokumentumaiból válogatott, mint tudósítás a Don-kanyarból, a Margit-híd felrobbanása a délutáni csúcsforgalomban 1944. november 4-én, Rákosi Mátyás beszéde 1948. márciusi 15-én, a forradalom és szabadságharc centenáriumán, az első Kossuth-díj átadása és a Nemzeti Színház egyik, 1951-es előadásának közvetítése.


A katasztrófák az utóbbi ötven évben egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a napi hírekben, sőt napjainkban úgy tűnik, mintha a katasztrófákról szólna minden hír, legyen az természeti, ipari vagy közlekedési. Ma már visszafogottnak tűnik, ahogy az 1974-es komlói bányaszerencsétlenségről tudósítottak a lapok és a rádió. A sorozat harmadik részében olyan katasztrófák tudósításai hangzottak el, mint az 1979. január 24-i gázkitörés, az 1985. augusztus 14-i földrengés, az 1986. április 29-i csernobili atomkatasztrófa, és az azt követő napokban a szakértők magyarázatai.

Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy a televízió előtt is volt élet, és a természettudományos újdonságokat előadások formájában hallgatták az emberek a rádióban. A rádiókészülékek elterjedésével a hallgatók otthonának mindennapos vendégei lettek a tudomány népszerűsítői: Buga doktor, Lőrincze Lajos vagy Öveges József. Legendás sorozatok fűződtek a nevükhöz, ők voltak az ismeretterjesztés sztárjai, s rádiótörténeti műsorokban leggyakrabban őket idézik.

Marconi 1909-ben a rádió feltalálásáért kapta a fizikai Nobel-díjat Ferdinand Braunnal közösen. Nikola Tesla évtizedekig pereskedett az elsőbbségért, míg 1943-ban az Amerikai Legfelsőbb Bíróság úgy döntött, hogy neki tulajdonítja a találmányt. Körmendy László 1947-es, Marconiról szóló műsorában Öveges József mesélte el, hogy mi maradt meg ötven év után Marconi készülékéből.

Forrás: Kossuth Rádió http://mr1-kossuth.hu