Démoni, sötét komédia Edward Albee: Nem félünk a farkastól c. darabja. Az amerikai álom, Az állatkerti történet szerzője ízekre, darabokra szaggatta az elavult, értelmetlen értékek után loholó, ezeknek tapsoló, hazug álmodozásban élő hatvanas évekbeli amerikai társadalmat.

2009 februárjában mutatta be a győri színház Albee darabját. A tatabányai nézők elé így jó két és fél évvel a bemutató után kerül el a darab. Két év nagy idő egy színházi darab életében, és ez jó, hogy ennyit ki tudott bírni. Valóban jó, azt mutatja, tud valamit ez a darab, amiért nézni érdemes.

A történet: az egyetemen dolgozó középkorú George és felesége (aki a rektor lánya) házába érkezik a hivatali buliból a fiatal tanár: Nick és felesége (akinek az apja egy milliomossá vált prédikátor, bár ez a szál sajnálatos módon kihúzódott a darabból, erről később) italozással, beszélgetéssel múlatják az időt, „szeretnék egymást jobban megismerni”- illetve, a rektor papa szeretné, hogy veje és lánya bevezesse az éppen letelepülő párt a helyi szokásokba.

A játékidő a valóságos időt követi. A társalgás sajátos irányokat vesz. Az első: kinek mit sikerült elérnie az életben, az egzisztenciában, ki mire vitte, és nem vitte, vagy mire fogja vinni, és miért, ez az első összezörrenés a házaspár, majd a vendéglátó férj, s a fiatal, ambiciózus tanár között.

Menczel Róbert díszlete kétséget nem hagy a felől, itt polgári jóllétben élők egzisztenciális, érzelmi és nem anyagi csődjéről van szó. Túl nagy is a tér ehhez az intim játszódáshoz, gránitszerű tömbjei, pulpitus képzése: nehezen kezelhető.  Bajuk is van a színészeknek a tér bejátszásával, nem tudnak igazán beszorulni, hangsúlyozódni, mert szinte minden hangsúlyos, óriás kanapé, óriás pulpitus, s a valódi tárgyi főszereplő: a bárpult, beszorult a monumentális díszletek közé. Pedig három órán keresztül isznak a szereplők, mondhatni, ebben a darabban van egy ötödik szereplő is: a konyak, a gin, a tiszta szesz.

Történet történetet követ, ki-ki elárul magából valamit, a színen, vagy a színi történéseken kívül, a konyhában, a hálóban, a fürdőszobában, amit nem látunk. Aztán ezek a történések mégis összefutnak és jön a bumm!

Ács János rendezése tompít a bummon. „Kár.”

Töreky Zsuzsa Marthaja azonban átsüt mindenen. Viszi a vállán a kocsit, rendesen. Viszi az előadást, húzza, vonzza a többieket.

Csankó Zoltán jó partnere. Bár ő lenne a ceremóniamester ebben a játékban - mégsem ő a porondmester. Nem ő tehet róla, apait, anyait belead, valóban jó színész, de mégis alul marad Marthán.

Szina Kinga nagyon jó színésznő. Nagyon, nagyon jó. Ebben a darabban egyedül hagyták, sem a rendező, sem színész társai nem vonták be a közös játékba.

„Kár, kár, kár.”

Sárközi József maradt magára még jobban. Szívem szerint azt mondanám, „nem lett megrendezve”.

Azonban, de mégis.

Jó ez az előadás. Nézzék meg! És aztán beszélgessenek róla! Vagy hallgassanak.

Minden előadás más. Én egyet láttam, akkor így láttam.

Schmidt Magda