Az 1-es főútról dzsumbuj takarja a Tatáról Vértesszőlősre vezető sínpár nyomvonalát. A töltés – látszatra – rendben. Itt robognak a személy- és gyorsvonatok, az Inter- és Euro City-k, valamint a RailJet-ek. A töltés aljában viszont a víz az úr...

A vasút és az egyes főút között mezőgazdaságilag művelt terület. Itt energia-nyárfás, amott lucerna. A túloldalon halastó, homokbánya és a falu – Tata felőli szélén – régi parasztházak. Például Végvári Istváné is, akinek földjei viszont a vasúti töltés mellett fekszenek.

– Az itteni erdőből eredő források egyike eljut egészen a töltéség, eláztat mindent – mondja a tulajdonos. – Ezek, korábban rendesen művelt területek voltak, most meg víz van amerre ellát az ember, illetve nem látja, mert akkora a dzsumbuj. Valaki, vagy három-négy évvel ezelőtt markológéppel átvágta a gátat, ami a patakot az Által-érbe „vezette”, azóta csak gyűlik a víz...

A dzsumbuj igaz. Hiszen cuppogós minden ahova lépünk. Mindössze egy maréknyi földet kell „kikaparni” a talajból, és máris nedvességre „lelünk”. A vasúti töltés oldalában siklók, békák tanyáznak, békalencse virít.

– Mindig nedves volt ez a terület – jegyzi meg Végvári István –, de itt apám még kaszált. Itt járni lehetett nyugodtan, nem lett sáros az ember cipője. Ma meg... A vasúti töltés megállította a forrás vizét, így most elindult vissza, a főút felé. A gát átvágása miatt pedig a töltés alatti átereszre nincs is szükség. Olykor hajléktalanok bújnak meg itt. Közben, meg érzékelhetően telítődik a talaj nedvességgel. A vasút túl fele pedig „csont száraz”.

A faluszéli parasztház fúrt kútjában korábban olyan 7-8 méteren állt a víz. Ottjártunkkor még a három métert sem érte el a szintje.

– Meglátásom szerint három-négy esztendeje, úgy jó ötszáz méteres szakaszon a töltés alja folyamatosan vízben áll – emeli ki kalauzunk. – Ki tudja, meddig bírja a lábazat. Erre gyorsvonatok, Inter City-k robognak. Ha egyszer megrogy a töltés, lehet, hogy a szerelvény a szántón landol, vagy a környező épületek valamelyikében.

A forrásból, becslések szerint, óránként mintegy száz-százötven köbméter pótlás érkezik, ha nem esik az eső. A földekkel szembeni homokbányában is mellig ér a víz, bár Németh Lajos vállalkozó szerint a tavalyi esőzések óta, mintha valamelyes csökkent volna a szintje. A halastó azonban más mutat. Nem kell botanikusnak lenni ahhoz, hogy megállapítsuk, a nyárfa víz alól aligha hajtana ki. Most viszont legalább másfél-két méter a fák törzséből víz alatt áll...